Terelés és macskakaland
2010.08.23.
Hétvégén Árpi kutya megismerkedett a juhokkal. Néhányan - juhászkutyások - összeálltunk és elmetnünk Hárskútra, hogy megismerkedjünk a terelőmunka alapjaival. Jó hangulatú, izgalmas esemény volt.
No de kell egy kis bevezető is hozzá. Árpi kutya nem lenne Árpi kutya, ha nem csinál előtte galibát. Még szerdán történt, hogy a telkünk melletti területen szándékoztam nyomkövetni vele, ezért ki is mentem nyomot fektetni. Persze Árpi is jött volna és úgy gondolta, egy magas kerítés, sövény és szögesdrót neki nem akadály, bizonyára hatolt már át komolyabb építményeken is. Mindez akkor tűnt fel nekem, amikor épp kinézett az ember magasságú sövény felett, ekkor rászóltam, ő szépen vissza is mászott, és utána nyugton maradt. Viszont mire megyek vissza hozzá, egy jó kis vágásból szivárok a vére a jobb lábfején. Ebcsont beforr, nem is hatotta meg, így mentünk nyomozni, másnap közel 20km-et kerékpároztunk, semmi baja nem volt vele. Tehát ezek szerint történnie kellett még valaminek, mert ez így még nem olyan izgalmas... hát történt is!
Még hozzá egy elég csúnya harc, ahol én sajnos nem voltam jelen, mert épp szüleim voltak otthon, így én az ő elmondásaik alapján értesületm az eseményekről, amelynek főszereplője Árpi és egy macska a szomszédból, mellékszereplőként pedig jelen volt a 3 másik kutyánk is. A forgatókönyv röviden a következő. Együgyű cica a veteményes kertünkben sétálgat, amit a kutyák észrevesznek. A jól neveltekértik, hogy a jelzésértékű 1 méteres kerítés is kerítés, de Árpinak ez nem akadály, máris bent van a vetemányesben, és az első akciójelenet során kihajtja a macskát a kertből, viszont szegény cica az előbb nem véletlenül kapta a nem túl dícsérő jelzőt, mert hát hova is célszerű menekülni ilyen esetben: hát persze, hogy a másik három kutya közé. Így most már négyen kergették. Mit lehet ilyenkor tenni, másszunk fel a legközelebbi fára. Cicánk meg is tette, de mint írtam, nem volt túl okos, így nem az járt az eszében, hogy egyszer már megjárta ugyanezzel a választással, mert Árpi kaszakdőr nélkül játssza el a fára mászó macskavadász szerepét, így cicánkat lehajtotta a fáról is. Következő jelenetben a 4 kutya sikerrel szorította be a macskát egy sarokba és Árpi vezetésével megkezdték a vélelmeik szerint macskák által a kutyák részére elkövetett bűncselekmények törlesztését. Nagy nehezen sikerült csak kiszabadítani a szerencsétlenül járt cicát a kutyák mancsai és fogai közül, mert ebben a helyzetben egyedül Jack, volt az, akit első szóra le tudtak tiltani, a többieket el fogta a vadász szenvedély. A záró képsorok pedig egy eléggé megtépázott macskáról és a sebeit nyalogató Árpikutyáról szólnak, akinek az előző szögesdrótos eset után, sikerült pont ugyanoda begyűjteni egy igen mély macskakarmolást is. Ezt már nem viselte olyan jól, sőt. Egész nap bágyadt volt és lázas, és meglehetősen sánta. A láz és a bágyadtság másnapra elmúlt, a sántaság viszont nem. És most sem akar így nagyon úgy néz ki, hogy doki lesz belőle...
Térjünk vissza a terelésre! A terelés napja volt a macskatámadás másnapja, így jó kedvűen, de főképp három lábbal indultunk terelni. Mivel Árpi markáns keverék arcéllal bír, eleve egy kicsit bizalmatlanul fogadták és miután azt is megbeszéltük, hogy meglehetősen nehezen gátolható és nagy vadász, úgy döntöttünk, hogy először pórázon odahoznak neki egy birkát, hadd ismerkedjen meg vele. Árpi ösztönhőmérséklete ekkor már a magasba szökött és elég hevesen ismerkedett a jószággal. Szaglászás, becsípés megvolt, de gyilkossági szándékot nem fedeztünk fel, így egy lépcsőfokkal tovább merészkedtünk. Juhok a karámon belül, Árpi kívül, elengedve. Határozott érdeklődéssel, de kézben tarthatóan viselkedett így, hogy a juhok nem tudtak elrohangálni. Utána kieresztették a juhokat, viszont Árpi és a juhok viselkedését figyelembe véve közös megegyezéssel úgy döntöttünk, hogy egyelőre nem erőltetjük a dolgot a juhok testi épségét szem előtt tartandó, mert Árpi egész tevékenysége során nem volt egyértelmű, hogy terelő vagy vadászó viselkedést mutat-e. Ha a juhokat kérdezzük, ők lehet, hogy a vadászatra szavaznak, mert jobban tartottak Árpitól, mint előzőleg egy igen vehemens briardtól, vagy a rutinos terelőkutyáktól. Tovább dolgozom a kézben tarthatóságon és ha már biztos vagyok benne, hogy ilyen magas ösztönállapotban is tudom kontrollálni, akkor alán újra próbálkozunk.
Teljes galéria: Terelés, Hárskút - 2010.08.21.
Ösztönkezelési szeminárium
2010.08.19.
Idén másodjára szervezték meg a népszigetisek az ösztönkezelési szemináriumot Korom Gáborral és Zsoldos Mariannal. Mindkét napon volt egy kis elmélet, amely keretbe foglalta a vizsgált eseményeket és adott egy kiindulópontot. Mi az ösztön, mi a kutya, és mi az ember viszonyulása az ösztönhöz? Hogyan kommunikál a kutya és az ember, kutya és kutya? Majd ezen dolgok megbeszélése után jöttek a gyakorlati események, esettnaulmányok. Láttunk nulla szocializáltságú kutyát, domináns agresszív, vagy félős, önkontrollnélküli, gátolhatatlan és egyéb izgalmas, de sokszor nem épp kedvező tulajdonsággal bíró kutyákat. Mellettük megismerhettük a Tükör módszer különféle ösztönkezelési technikáit, főképp Gábor prezentálásában, de néhány technikában a közönség is részt vehetett. Vizsgáltunk kutya-gazda párost mátrixszal, ami szintén nagyon tanulságos volt, vélhetően a jövőben egyre nagyobb szerepet kap ez a módszer, akár a tanfolyami keretek között, de egyéni problémás esetekben biztosan.
Összességében hasznos és tartalmas két napot töltöttünk a Népszigeten, bár mi egy kicsit "el voltunk kényeztetve" ilyen irányú tapasztalatszerzési lehetőségekkel abban a két hónapban, amikor Gáborék rendszeresen jártak hozzánk, így új információt viszonylag keveset kaptunk. Ennek ellenére így is felemelő látvány volt, ahogy a gyógyító kutyák kioldják a feszültségben lévő, más kutyákkal kommunikálni nem tudó ebet.
Megtekintve: 138
Megtekintve: 150
Megtekintve: 139
Megtekintve: 124
Megtekintve: 30
Megtekintve: 137
Megtekintve: 130
Megtekintve: 127
Megtekintve: 127
Összesen 39 kép tartozik a cikkhez.
Lili-film
2010.08.14.
Egy hete vettem egy komoly félprofi kamerát használtan. Ezzel próbálkoztam filmezni ezt-azt. Legkézenfekvőbb témám természetesen a kutyák voltak. Ennek eredménye lett az alábbi Lilikéről szóló klip. Azért róla, mert ő volt aznap a legaktívabb, a többiek nagyrészt csak heverésztek. Filmeztem még virágokat, gyümölcsöket, gólyákat is, de ahhoz, hogy érdemes legyen közkinccsé tenni, még fejlődnie kell a videótudásomnak. Erre minden lehetőségem meg is lesz a hétvégén, mert ha az időjárás engedi, leforgatjuk a második kutyás rövidfilmünket. A témája maradjon egyelőre titokban.
Ahogy a filmen is látszik, Lilike szépen gyarapodik, már egész kutya formája lett. Nagyon jó adottságú a kis gyík. Ha kell, akkor fáradhatatlan, de ha nincs akció, vagy azt akarjuk, hogy nyugton maradjon, akkor pillanatok alatt üzemmódot vált és akár idegen helyen, kutyák között is bevonul a texilboxába és lepihen, még az ajtót sem kell becsukni. Nekem ilyen az igazi kutya, nem az, amelyik pörög, mint a hülye, de nem lehet leállítani, nem tud nyugton maradni. Árpikutyával is ezen dolgozom a legtöbbet, amióta nálam van, és azt kell, hogy mondjam, nem eredménytelenül, de egy 3-4 év alatt beégett viselkedésproblémához azért idő kell.
Dock Jumping videó
2010.08.06.
Íme, Árpi kutya szereplése a Dock Jumping vízi távolugró versenyen (nagyon élvezte):
Szarvasi agility tábor
2010.08.02.
Kalandos másfél hetet töltöttem Budapesten, aztán Szarvason. A múlt előtti héten zajlott a népszigetisek által szervezett kiképzésvezetői tanfolyam, amin sok kutyasulis ismerősöm vett részt. Ezért úgy gondoltam, hogy mivel szombaton amúgy is utaznék Budapesten át Szarvasra, miért is ne mennék pár nappal korábban és pillantanék bele én is a kikvezbe.
Csütörtökön indultam, mindhárom kutya jött velem. A kikvez aznapi programja épp véget ért, egy beszélgetésre voltunk hivatalosak Korom Gáborral kutyasulis, közösséget érintő ügyeket tárgyaltunk, közben a kutyák szabadon bóklászgattak körülöttünk. Jack több kan kutyával is összetalálkozott. Itt voltunk estig, majd betértünk a szállásunkra, és mivel kutyák nem mehettek be, autóban kellett éjszakázniuk. Rövid volt az éjszaka, másnap korán keltünk, megsétáltattuk az ebeket, kiraktuk őket a kutyasuli panziójába, majd mentünk a tanfolyamra. Leczki Saci mentőkutyás és kutyás sportos előadását, illetve Korom Gábor kölyökneveléses és csoportvezetéses előadását hallgattuk meg. Ezután visszamentünk a kutyákért és indultunk a Gödöllői Kutyasulira tábortüzezni. Jacknek itt is volt alkalma összetalálkozni két kan dobermannal. Nem mondom, hogy ideálisan viselkedett, mert egyik dobit folyamatosan provokálta, de egyébként nem volt agresszív és kontrollálható maradt. Még egy autóban alvós éjszaka után, szombat reggel indultunk tovább Szarvasra. Az autóban töltött éjszakákat alapvetően jól viselték az ebek, Árpi sem hisztizett, mivel az ablak alatt sikerült parkolni, még meg is hallottam volna, ha ugat.
Mindez-idáig kánikula, 35 fok, mi meg a városban aszalódtunk. Most, hogy végre megérkeztünk Szarvasra a Körös partjára, a rossz idő is
megjött. Borús, hűvös szeles időnk volt. Szerencsére a sátrat még szárazban tudtuk felállítani, de aztán nemsokára meg is jött az
eső... és maradt is csütörtökig. Ez eléggé rányomta a bélyegét a tábor első felére. Több program is elmaradt, vagy csúszott az eső
miatt. Hiába volt ott a folyó, ahol előző években fantasztikusakat úszkáltunk, most csütörtökig bele sem mentem. Nem úgy Árpi, akit
cseppet sem zavart az eső és hatalmas csobbanással vetette be magát a mólóról a békalencsés, hínáros vízbe és fáradhatatlan
lelkesedéssel hordozta kifelé a behajított dummy-t. A tábor második felében volt a Dock Jumping, magyarul vízi távolugró verseny.
Nagy reményekkel indultunk, hiszen, ha valami, akkor ez Árpi kutya igazi specialitása. Nem is kellett csalódnom, mert maga mögé
utasította az őrült malikat és border collie-kat is, egyedül egy hosszú lábú, jól megtermett malinois volt az, aki messzebbre tudott
repülni, így Árpi a maga 5,25 méteres ugrásával a második helyet szerezte meg a versenyen.
Egyébként második helyekben nem szűkölködtünk, mert Dzsinn és Jack is szerzett egyet-egyet. Dzsinn a Gambler nevű agilitys versenyen,
ami arról szól, hogy adott idő alatt minél több akadályt kell teljesíteni tetszőleges sorrendben és a különféle akadályok nehézség
szerint különféle pontértékkel rendelkeznek. Ebben a játékban lett Dzsinn midi méretben második. Jack pedig kutyás ügyességi versenyen,
ahol ebathlon játékokon kellett bizonyítani irányíthatóságát és képzettségét.
Azért az talán látszik, hogy a rossz idő ellenére nem szűkölködtünk az élményekben és ez csak az a kis szelete, ahol dobogós helyezést is szereztünk. Nem beszéltem még az edzésekről, ahol Árpival vettem részt és az agility pályán való kézben tarthatóság mellett már a különféle akadályokkal és egyszerű kombinációkkal is elkezdtünk dolgozni. Némileg szakítva az elveimmel, elővettem a labdát és labdával edzettem, máskülönben nem lett volna esélyem, mert egy szűk kézilabdapálya méretűnél is kisebb területen három csoportban edzettünk rengetegen és mindenfelé labdák szálltak és sípoltak. Így viszont Árpi teljesen kontroll alatt maradt, póráz nélkül várta ki a sorát, ami nem ritkán 10-15 perc is volt, utána pedig kiváló koncentráció mellett hajtotta végre a feladatokat. Nagyon meg voltam elégedve vele, nagyon tehetségesnek bizonyult. A Gambler versenyen és a Tábor Kupán is részt vettünk. Előbbin nem tudom hány pontunk lett, csak azt, hogy a dobogóhoz kevés volt, utóbbin mindkét futamban volt 4-4 megtagadásunk, mert egyelőre még majdnem minden akadályra külön ré kell vezetnem és mivel nagyon gyors, amire én is odaérek, addigra, megkerül engem vagy az akadályt. Így ha megtanítom arra, hogy ami előtte van akadály, azt alap esetben ugrani kell, akkor már mindjárt lefaragjuk a hibákat.
Nagy kedvencünk a flyball volt, amit mindhárom ebbel kipróbáltunk, Árpival most először. Itt is nagy reményekkel vágtunk neki, hiszen
az egész sport a labdaőrültségen alapul, tehát Árpinak ideális. Ügyes is volt, de azért annyira még sem egyszerű a dolog, hogy ilyen
rövid idő alatt érdemi szintre jussunk. Jack hozta a jobbik formáját, nagy lelkesedéssel futott a labdákért, és kis biztatással ugyan,
de Dzsinn is élvezte a dolgot. Barkácsolunk itthonra egy flyball masinát (a gyakorló eszközt shoot-nak hívják) és akkor már itthon is
tudunk gyakorolni, még az is lehet, hogy másoknak is megtetszik a sport.
Holtidőkben Árpit egy műanyag szállítóboxban tartottam, ami pedig az autó csomagtartójában volt, de a csomagtérajtót sosem csuktam le, mindez a pályától 30m-re, mert elég szűkös volt a kemping. Direkt rálátása nem volt az akciókra, mert egy ház is volt a pálya és a helyünk között, de azért a hangok eljutottak hozzá. Csillagos ötöst kap Árpi a viselkedéséért. Nem ordított nem hisztizett a boxban egyáltalán. Csupán maximum egy-egy percig akkor, ha a másik két tyutyut vittem sétálni, vagy hirtelen vettem ki őt valami nagyobb akcióból és raktam be a boxba. De egyébként nyugodtan és csendben pihent végig. Nem is nagyon fáradt el a tábor végére. Végig pörgött ezerrel ha kint volt, pedig azt nem mondhatja senki, hogy nem vettem volna vele részt mindenben, amiben csak lehetett.
Sokat sétáltunk a tábor területe melletti parkban is, szabadon. Árpi szinte mindig velem és a kontrollom alatt maradt. Egy kicsúszása volt, de azt meg is emlegettem. Futkározott, előre szaladt, visszajött, két másodpercnél tovább sosem maradt el szem elől, mindig észlelte, ha más irányba fordultam, egy szóval szuperul viselkedett. No de egyszer csak nem érkezett meg, hiába fordultam vissza, nem jött utánam. Végül visszamentem megkeresni, hogy ugyan hol marad már. Arra lettem figyelmes, hogy a víz partján egy bozótos részben csinál valamit. Közelebb érvén fedeztem fel a hatalmas méretű bűzló haltetemet, amit Árpi nagy vígan falatozott. Több se kellett nekem, úgy zavartam el onnét Árpit, hogy meg se álljon hazáig. Aztán, mint aki jól végezte dolgát, hazatértünk a táborba, Árpi beszállt a boxába én pedig mentem a dolgomra. Kb. egy óra múlva mentem vissza, valamit ki akartam venni az autóból, amikor dögletes bűz csapta meg az orromat. Először nem is tudtam mi lehet ez, és amikor hátramentem, akkor jutott eszembe, hogy hát a hal. Szegény Árpi kutya a boxának a legkülsőbb sarkába pozícionálta a dolgot és egyébként a körülményekhez képest a lehető legkulturáltabban oldotta meg. Az első sokk után kivettem Árpit és kiöntöttem a halhasmenést a boxból, amikor megérkezett a legnagyobb zivatar és eláztatott mindent. A sátrunkat is majdnem, mert körülötte a mélyedésekben már erősen híztak a pocsolyák, így rögtönzött katasztrófavédelmi egységként egy műanyagpohárral mertem ki a vizet a tócsákból mielőtt a sátrat is elöntik. Hát így jártunk. Tanulságos volt, az biztos.
Mit mondhatnék még, mindhárom kutyámmal maximálisan elégedett voltam, Árpi megcsillogtatta fantasztikus képességeit és a
kézben tarthatóságát illetően sem maradtam szégyenben, Jack kultúráltan viselkedett a sok kutya között, úszkált sokat a
tábor második felében, az agility pályán szerintem életében nem volt olyan gyors, mint a Gambler versenyen. Minin futott a korára és
egészségére való tekintettel, a hintáról kilőtte magát (ilyet még sosem csinált), nagyon lelkes volt. Dzsinn pedig a maga
konfliktuskerülő, visszafogott módján mindig megbízható pont volt mellettem. Mindig jókor volt jó helyen, így még epertorta is
jutott neki.
Teljes galéria: Agility-tábor, Szarvas - 2010.07.24.-08.01.
Újabb táborba megyünk
2010.07.22.
Csak nem jött össze, hogy megírjam az élményeinket a Gébárti Táborról, máris itt a következő, a szarvasi Agility Tábor. Dzsinn, Jack és Árpi kutya is jönnek velem, egyedül Lilike marad itthon öcsémmel. A tábor szombaton kezdődik, de már ma elindulunk, és a mai és holnapi napot Budapesten töltjük. Most zajlik a népszigeti Kiképzésvezetői Tanfolyam, amin elég sok ismerősöm vesz részt, így én is becsatlakozok egy kis időre. Ugyan 5 éve már kijártam ezt az iskolát, de kíváncsi vagyok, azóta mi változott.
A tanfolyamon túl pedig ellátogatunk egy-két budapesti vagy környéki kutyasuliba is. Gödöllőre meg vagyunk hívva őrző-védő edzésre, azt biztos nem hagyjuk ki. Aztán szombaton kényelmes időben indulunk tovább a Körös-partra, ahol immáron 3-ik éve rendezi meg a MAGISZ az agility tábort. A tábor jellege inkább bulis, játékos, mint edzőtábor. Nekünk pont ideális. A két vén tyutyu nagyokat fog úszkálni a folyóban, azt úgy is élvezik és egészségügyileg is jót tesz nekik. Árpi kutyával meg megpróálok bekapcsolódni az edzésekbe, bár eddig még nem volt sok sikerem, így ide is elvárások nélkül jövök. Ha elragadja a hevület és nem bír magával, helyesebben szólva én nem bírok vele, akkor nem fogom erőltetni és rendszabályozgatni, hanem nyugisabb körülmények között próbálkozom vele továbbra is. Illetőleg az edzéseket kézben tartási és önuralom-fejlesztő céllal veszem igénybe.
A vízi távolugró versenyt nagyon várom már, eddig sosem volt olyan kutyám, amelyik azt élvezte volna, hogy minél nagyobbat csobbanjon a vízbe, így most először fogunk rajta érdemben részt venni. Bár lesz ott még egy-két igazán őrült kutya, talán Árpi is szépen fog szerepelni, ha mást nem is, élvezni biztos nagyon fogja.
Még egy dolgot említenék így a végére, ami mostanában kristályosodott meg bennem. Egyik este sötétedéskor, vagy inkább már utána egy közeli szőlőhegyen sétáltunk Árpival, egy barátommal és a kutyáival. Feri lovakat tart és egy távolabbi legelőn voltak napközben, azért mentünk, hogy hazahozzuk őket. Ilyenkor estefelé már nem sokan vannak a hegyen, csak egy-két helyen, ahol laknak vagy épp bulit csapnak. Macskák, kutyák azért szoktak lenni. Odafelé többször visszahívtam Árpit, egy-két szakaszon pórázra is vettem, mert nem bíztam benne, de azért nagyrészt szabadon ment. Visszafelé már a lovakkal jöttünk, fel is ültünk rájuk, így Árpi maradt szabadon én pedig tudván, hogy a lórol nem fogom azonnal levetni magam, ha valamit nem úgy tesz Árpi, ahogy akarom, megegyeztem magammal, hogy lazábbra veszem a dolgot...
Az eredményt röviden így foglaltam össze: "Lovon kell ülni!" Árpi ideális kutyaként kísért minket. Elbóklászgatott, de sosem távolodott el, felfedezte a hegyi hajlékok környezetét, de nem maradt le. Ha hívtam, mindig első szóra jött. Fantasztikus volt. Nem tudom eldönteni, hogy ez amiatt történik így, hogy a lovon ülve, egy ilyen nagy állatot irányítva sokkal nagyobbnak tűnök én is (nem fizikailag, hanem tekintély terén), vagy azért, mert én viselkedek természetesebben és lazábban, magabiztosabban. Jackkel is voltak ilyen élményeim egyébként. Ha lovon ülök, akkor nem bóklászik el, figyel ránk, jó juhászkutyaként követ minket.
Munkára fel!
2010.07.17.
Apport, szemkontaktus, láb mellett követés. Minden, ami az engedelmes munkához kell. Itt az ideje vizsgázni, csak kár, hogy 3 hónaposan még nem lehet.
Persze csak viccelek. Lilike szereti az apportfát és már tud koncentrálni is rövid ideig. Jó kis kutya lesz belőle.
Árpival pedig csak nem fűlik a fogam az engedelmes gyakorlatokhoz. Agilityből a kukacon és a palánkon már dolgozunk. Néha tanítgatom a láb mellett követésre is, de nem túl nagy elszántsággal. Valahogy ódzkodom tőle, pedig néhányszor biztosan érezném hasznát. No meg hát tervem vele, hogy magas szintű vizsgákat tegyek. No mindegy addig még van időm.
Megtekintve: 46
Megtekintve: 21
Megtekintve: 48
Megtekintve: 23
Megtekintve: 31
Megtekintve: 29
Megtekintve: 43
Megtekintve: 50
Megtekintve: 40
Összesen 25 kép tartozik a cikkhez.
Lilike és Árpika
2010.07.14.
Nem feledkeztem meg a személyes tábori beszámolóról, csak eddig még nem volt hangulatom megírni. Itt van viszont Lili, aki nem vesztegeti az időt és roham tempóban növekszik. A galériában látható képek közül néhány egy hete, a többi pedig tegnap készült. A különbség szerintem szembeötlő.
Egy hete Pankával találkoztunk össze a Zala-réten, vele játszott Lili. Tegnap pedig vihar készülődött, dörgéssel, villámlással. Nosza, hát menjünk sétálni :) Árpi és Lili rezzenéstelenül viselték a készöülődő vihar előjeleit és elbóklásztak, ellegelésztek a réten.
Jack pedig összebarátkozott (bár ez talán kis túlzás) Bars vizslával, aki egyébként ivaros kan. Még nem viselkedik teljesen korrektül, de jó úton halad.
Megtekintve: 36
Megtekintve: 43
Megtekintve: 47
Megtekintve: 46
Megtekintve: 41
Megtekintve: 40
Megtekintve: 38
Megtekintve: 39
Megtekintve: 37
Összesen 28 kép tartozik a cikkhez.
Facebook Like
2010.07.11.
Sokáig ódzkodtam tőle. Minek még egy semmire se való közösségi oldal. Az iwiw is éppen elég. Aztán egyszer csak elkezdett a bevásárlós videónk nézettsége az egekbe emelkedni (e cikk írásakor 25000 körül jár). Nosza, a youtube új funkcióját igénybe véve kiderítettem, hogy facebook-on terjed ilyen drámai mértékben a videónk (pár nap alatt megduplázódott az eddigi 1-2 hónapos nézettsége).
Így hát immáron én sem hadakozom ellene, regisztráltam, felvettem egy rakás ismerőst és hogy teljes legyen a kép, ide a blogra is kitettem a jónéhány helyről már ismerős LIKE gombot, így hátlájkoljátok az írásaimat bátran :)
Gébárti-tábor
2010.07.10.
Csak
írnom kellene valamit erről a táborról, mert minél többet halogatom, annál inkább, csak rövid, nagyvonalú általánosságok jönnek ki
az újjaimból. Pedig a tábor ennél többet érdemel, hiszen évről-évre fantasztikus élményt nyújt nekem, a kutyáimnak és a többi itt
táborozónak is. Egy kis számmisztika az elejére :) Idén 110 résztvevő jött el, közel ennyi kutyával. Eddig a számok és következzék a
misztikum: ez a sok ember és kutya teljes békességben tudta eltölteni ezt az egy hetet. Nem verekedtek össze, szöktek meg és csináltak
egyéb hülyeségeket a kutyák (vagy is hát ezutóbbit de, főleg Árpi, de erről majd később). Ez az, ami igazán nagy szó és a Tükör Módszer
velejárója, hogy az ország minden területéről összekerül 100 kutya és nincs balhé. A gazdák tudatosak, a kutyák jól neveltek.
Mi kell még?
A helyszín idén először Zalaegerszeg, Gébárti-tó. Eddig a tábor 6 éven keresztül a jól bevált dombrádi (Tisza-part) helyszínen volt,
idén Gáborék gondoltak egy nagyot és megpróbálkoztak a váltással. Most már azt hiszem, kijelenthetjük, hogy nem tették rosszul. Ugyanis
szuper adottságokkal bíró helyet sikerült találnunk, mind a víz, a kényelem, az extrák tekintetében.
Ellenben én egy kicsit más nézőpontból kell, hogy megéljem a helyszínváltoztatást, hiszen zalaegerszegiként nekem házhoz jött a tábor.
Ez első hallásra tök jól hangzik, másodikra kevésbé és gyakorlatban sem volt olyan élmény, mint ha utazni kellett volna. Nem tudtam
ráérezni a tábor hangulatára. Hiába költöztem ki én is 3 kutyával sátorba, valami akkor is más volt, nem passzolt úgy, mint régebben.
Sok zalaegerszegi kinézett a táborba, néhányan hozzám hasonlóan kint is sátraztak, mások egy-egy napokra jöttek ki kutyákkal, megint
mások, csak rövid pillantások erejéig látogattak el. Nem tudom, ők mit láttak, milyen élményekkel gazdagodtak, de abban biztos vagyok,
hogy nem azt kapták, mintha egy egyhetes utazós táborba mentek volna.
Következzenek a részletek! A kemény mag már szombat délután megérkezett és mielőtt még a szervezési feladatok terhelése a tetőfokára
hágott volna, kicsit ők is jól érezték magukat. Így hétfőn már teljes készültségben állt a szervezői gárda az érkezők fogadására.
Délután 4kor zajlott a hivatalos megnyitó, melyet a délelőtti foglalkozásokhoz tartozó csoportbontás követett. Este tábortűz,
szalonnasütés, ismerkedés, egyebek. A program keddtől péntekig nagyrészt egy séma szerint zajlott, amit néhány extra program tett
színesebbé. Reggel fél9-től engedelmes és ügyességi csoportokban dolgoztunk képzettség és érdeklődés függvényében. Ebéd után
2-3 óra tájékán minden nap valamilyen csapatsportot játszottunk, kutyák nélkül, mint például a frisbee (ultimate), röplabda,
softball vagy foci. Este 6-tól pedig ebathlon következett. Naponta 3 ebathlon játékkal ismerkedhettek meg az érdeklődök. Ezt egy
instant bemutatócsoport felkészülése követte, amely a tábor első napján verbúválódott a táborlakókból, és szombaton már fel is
lépett. Vacsora után pedig esti játékok következtek. Az állandó opció az immáron nagy hagyományoknak örvendő gyilkosos játék volt.
Emellett több alkalommal volt zenés-táncos mulatság, illetve esti csapatjáték.
Néhány szót ejtenék az extra programokról is, amelyek a sémát színesítették. Ilyen volt szerdán az előadás, amit Gábor nyitott a
kutya helye a harmadik évezredben témával, majd Nóra és Rudi segítségével a közönség által felvetett témákról beszélgettünk.
Csütörtökön opcionális program volt a szomszédos AquaCity meglátogatása.Nem feledkezhetünk meg a tábor más négylábú lakóiról sem, hiszen meglátogatott minket Mese és Pepi is, akik egyébként lovak. Velük
is megismerkedhettek a tábor lakói. Megtudhattak sok okos dolgot a lovakról és a természetes lovaglásról és akár fel is ülhettek rájuk.
És lassan elérkezünk a szombathoz, ami a tábor crescendója. Délelőtt még megtartottuk a csoportos edzéseket, majd délután kettőtől kifulladásig mentek a csapatjátékok, kezdve a nagysikerű élő csocsóval, folytatva a vízi versenyekkel, úgy mint kutya-úszóverseny, emberes úszóverseny, evezős verseny. Majd vissztértünk a pályára és labda-célba-hajító-versennyel és vicces akadályversennyel folytattuk. Közben nem az energiánk és a lelkesedéünk fogyott el, hanem a nap kezdett vészesen közel kerülni a horizonthoz, így egy-két versenyszám el is maradt, hogy a bemutatósok még természetes fénynél tudják előadni produkcióikat. Elsőként a tábor alatt felkészült csapat adta elő koreográfiáját, hatalmas ováció közepette, majd a nagybetűs Bemutató Csoport is fellépett új koreográfiájukkal.
Igazán kimerítő, élménydús, aktív napokat tölthettünk együtt. Vasárnap lassan szállingóztak haza az emberek. Valószínűleg jövőre ugyanitt találkozunk!
Személyes élményeimről külön bejegyzésben írok, mert már így is elég hosszú szöveget írtam.
Teljes galéria: Gébárti-tábor - 2010.06.28.-07.04.
További cikkek a jobboldali menüből hívhatók elő.
